Családtagjaink lábainak száma 40, a négy kétlábú mellett a négylábúak vannak többségben, szám szerint két kutya és hat macska. Ez az arány mindig jellemző volt ránk, az évek során sok csodálatos jellemű kis-, és kicsit nagyobb állat élt velünk családi házunkban.  Mindegyikükről napokig tudnánk mesélni, én mégis hármukat emelném ki, akik hozzám különösen közel álltak. Bebi, a komondor a 90-es évek elején érkezett hozzánk. Akkoriban sokat olvasgattam a kutyafajtákról, és szüleim elmesélése alapján  folyton a komondort emlegettem. Olyan lelkes voltam, hogy elmentünk Dunaföldvárra egy tenyésztőhöz, ahol kiválaszthattam őt az  alomból. A komondorról azt tartják, hogy embercentrikus, és ez rá teljesen igaz is volt: amire a leginkább emlékszem, az Bebi  ragaszkodása volt, nagyon szeretett minket. Sokat játszott velünk, gyakran fociztunk hármasban az udvaron, az öcsém, ő és én. Szép  emlék az is, amikor a városunkban elvittük egy kisállat-szépségversenyre és megkapta a közönségdíjat. Sajnos a rák elvitte tőlünk hat  éves korában, de sosem felejtjük el, számunkra ő az etalon.  Sába, a németjuhászunk 1998 nyarán csöppent be életünkbe: a szomszédban kiskutyák születtek és a gazdájuk a nagymamámnak  ígérte egyiküket. Két hónapos korában átemelte a kerítésen Sábát, hogy vigyük át a mamáékhoz. Azonban mire elértünk a  teraszunkig, addigra már tudtuk, hogy ő nem megy innen sehová, és velünk is maradt tizenegy évig. Sába már egész kicsi korától  őrizte a házat, még alig látszott ki a fűből, de már ugatta az idegeneket. Ez a szokása később is megmaradt, az ismerőseinknek – és a postásnak – ő már fogalom volt, nekünk pedig a legjobb kutya a világon. Sokat emlegetjük, ahogy a teraszon állva fülelt be a házba,  és ezért mindig mindenről tudott. Egyszer mi bent arról beszélgettünk, hogy vajon ki és hova rakta el a nagykést, és mikor nyitottuk az  ajtót, a kés ott volt a lábtörlőn. Ha kiscicák születtek nálunk, Sába mindig ott nyüzsgött az anyuka körül, őrizte a kicsiket, és amelyik ki akart mászni a helyéről, azt óvatosan visszaterelgette az orrával. Legendás volt a barátsága Merlinnel, a fehér nyakkendős fekete  cicánkkal, elválaszthatatlanok voltak és Merlin akkor is a barátja mellett maradt, amikor Sába örökre elaludt. Sába kint lakott az  udvaron, de hagyománnyá vált, hogy Szenteste bejött hozzánk a házba és velünk ünnepelt. Arra is emlékszem, amikor  Olaszországban tanultam és Skype-on beszélgettem az itthoniakkal, ő is mindig ott volt és engem figyelt a monitoron.  Először a kilencvenes évek második felében találkoztunk leonbergivel egy székesfehérvári kiállításon, aztán az azt követő években  már lelkesen mentünk leókat simogatni. Mindannyiunknak nagyon megtetszett ez a hatalmas, csodaszép és csupaszív mackó. Azóta  mondogatom, hogy ha nagy leszek, akkor leonbergim lesz. Az elmúlt években mindent elolvastam a fajtáról, amit csak találtam és a  leírások csak megerősítettek ebben. Sába egy őszi napon aludt el, akkor úgy beszéltük meg, hogy tavasszal érkezzen egy új kiskutya  a családba. És ez a kiskutya egy leonbergi lett. Dotti Tatabányán, a Diamant von Bergen kennelben született 2010. május 22-én. Öt  hetes korában választottam ki őt, majd hét hetes korában meglátogattuk. Azon a meleg nyári napon a nyolc kiskutya közül csak egy  szaladt ki a kapuhoz elénk és ő volt Dotti. Mintha tudta volna, hogy az ő családja jött. Ezután alig vártuk július 21-ét, amikor Dotti végre  hazaköltözött. Azonnal birtokba vette az udvart és aztán a házat is. Egész kicsi korától velünk tart mindenhová, szeret sétálni,  kirándulni, autózni, úszni, és ugyanolyan jól érzi magát otthon, mint a nagyszüleimnél, vagy a pesti lakásunkban, az a fontos neki,  hogy velünk legyen.  Köszönettel tartozom a tenyésztőinknek, Vaderna Ildikónak és József Bencének, hogy ez a kismaci a családunk része lehet, valamint  tanácsaikért és mert mindig számíthatunk rájuk és drukkolnak nekünk. Köszönöm a 2010-es debreceni CACIB kiállítás összes  leonbergis résztvevőjének, hogy olyan kedvesen fogadtak minket a három hónapos kiskutyánkkal, és megszerettették velünk a  kiállítások világát.  2011. július 2. Fülöp Adrienn